Hiszek benne, hogy egy élet kevés ahhoz, hogy minden hibát magunk kövessünk el. Ezért igyekszem nem csak a saját, hanem mások hibáiból is tanulni, főként könyveken keresztül.

Mikor magamtól kezdtem el – a főképp ókori – filozófiákat tanulmányozni, teljesen le voltam nyűgözve. Az emberek már kétezer évvel ezelőtt is olyan problémákkal küszködtek, amikkel mi is. Ellenben, ők igyekeztek egy keretrendszert adni az életüknek. Igyekeztek magukon változtatni, ahelyett hogy mindenki mást akartak volna megváltoztatni maguk körül. Erre pedig szerintem követendő példaként kéne tekintenünk.

A mai, egyre materialisztikusabb világban, ahogy az ameriaki filozófus, Francis Fukuyama mondja, nincs „sem művészet, sem filozófia.” Célomnak tekintem, hogy minél több emberrel ismertessem meg a filozófia csodáját: önmagunk formálását.

Mindig is szerettem a történeteket. Vallom, hogy semmilyen érvelés vagy adatelemzés nem képes igazi változást hozni – de egy történet annál inkább.

A történetek inspirálnak minket. Látjuk, hogy mire képes az ember. Ha valaki képes megvalósítani azt, amit mi lehetetlennek hiszünk, akkor bárki más is képes rá – akár mi is. Vagy ahogy a római császár, Marcus Aurelius írta kétezer évvel ezelőtt, „Ne gondold, hogy ami neked nehezedre esik, az emberileg lehetetlen. Inkább úgy fogd fel, hogy ami emberileg lehetséges […], azt te is elérheted.”